Arról, hogy mi a limerick

 

   A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, aabba rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet.

 

Forrás:

Várady Szabolcs (Vál., szerk. és előszó)
Magyar badar. 300 limerik
Oldal: 248


 

Várady Szabolcs egyik híres limerikje:

         Volt egy nő, úgy hívták, Emese.
         Nem tudni, pór volt vagy nemes-e.
         Egyszerre két úr jól
         elölről-hátulról...
         Mit mondjak? Nem rebbent szeme se.

 

(Forrás: http://www.dokk.hu/enci/?_mutasd=limerick)


 

Limerick


   A limerick kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az első sor „Volt egyszer...” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy második sor szab határt. A limerick rímképlete: aabba, a bb sorok mindig rövidebbek. Ritmusa általában jambikus, de sokszor szöktetett jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel;

A limerick

rendkívül tömör,
rendkívül bájos,
rendkívül bárgyú,
rendkívül idegesítő.
A versformát Franciaországból hozták be a XVIII. század elején a brit szigetekre visszaérkező ír utazók. Szokás volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész társaság rávágta a refrént: Jöjjön el, várja Limerick!

Az ír város lett a versforma névadója.

 

Forrás: Gergely Ágnes

 

Egy másik definíció

 

   „A limericknek három fajtája van: 1. a nők jelenlétében is elmondható limerick, 2. az olyan limerick, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és végül 3. a limerick.” Várady Szabolcs

 

(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)


 

Limerick

 


Üdvözlök mindenkit, aki sikeresen túlélte rosszkedvünk telét! Immár újból megkezdődött a szorgalmi időszak, melynek legbiztosabb jele, hogy a TO-n hosszú sorok kanyarognak, s egyes szerencsések (szerencsétlenek?) Nyúzt is olvashatnak közben.

Gondoltam, így indításként mégse valami nyelvészeti tárgyban mélyedjünk el, hisz még jómagamat is néha rémálmok gyötörnek egyes negatív kisugárzású vizsgáztatók emlékére. Nem tudom, hogy e hasábokon lehet-e másról is írni, szeretett főszerkesztőnk összes számán ugyanis gépi hang felelt. Remélem, azért jól van, s nem kapcsolták holmi Darth Vader-i szerkentyűkre. (Apropó, észrevette-e már más is, hogy a legújabb angol-magyar nagyszótárban önálló címszó Darth Vader? Hármat lehet találni, mi a megfejtés.)

Abbahagyva hát a rizsát, melyre az oldal kitöltése miatt volt szükség, egy valamennyire aktuális irodalmi témába kezdek hát. És hogy mégis valaki végigolvassa a tisztelt olvasószerkesztőkön kívül, ki kell jelenteni, hogy csak tizennyolc éven felülieknek ajánlom!

Limerick. Limerick, valójában Luimneach, ír kikötőváros a Shannon partján, ősi dómmal és lazachalászokkal. Másrészt ez egy versforma neve is, s a mostani cikk inkább emez utóbbiról szól. Számos módon próbálták Limericket és a limerickeket összekötni, van, aki szerint a város brit bakái honosították meg, van, aki egy Limericket említő nótával etimologizálják, de mások meg úgy vélik, hogy a városnak és a versformának az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz.

A limerick – esetleg magyarosan limerik – angol strófaforma. Ötsoros, humoros s gyakran erotikus versike. Az első sor végén lehetőleg valamilyen név, személy vagy hely áll. Lássunk egy klasszikus példát:

 

"There once was an old man of Lyme,

Who married three wives at a time;

When asked `Why a third?'

He replied, `One's absurd!

And bigamy, sir, is a crime.'"

 

(Kb.: Egyszer volt egy öregúr Lyme-ban / Feleségei is voltak, hárman / Megkérdték: "Miért pont három?" / "Egy nem enyhít magányon, / S kettővel vétkes lennék bigámiában.")

 

Ilyesmit roppant szórakoztató írni és olvasgatni is. Főleg, ha angolok vagyunk. Edward Lear könyvei – Értelmetlen dalocskák, Még több zöldség, A tökkelütött lant, Marhaságok negyedik kötete – nehezebben beszerezhetőek, mint Shakespeare folio-kiadása. Még Viktória királynő is rajongott érte. Pedig versei kifejezetten bénák, mai szemmel szellemtelenek. Mutatóba közölhetnék is párat, de nem teszem, olyan pocsékok. De írt Stevenson, a Kincses sziget szerzője, Mark Twain, Kipling vagy Bernard Shaw is. Aztán a családtagok gondosan el is égették ezeket. (Kicsit emlékeztet ez Arany János erotikus verseinek eltűnésére, hála a gondos és prűd örökösöknek.)

Ám a limerick tovább fejlődött. Tömegessé vált: állítólag csak 1907-ben és csak Angliában tízmillió ilyen versike született. Új és új nyelveken terjedt el, születtek fordítások és eredetiek egyaránt. Ráadásul a XX. századra a műfaj színvonalasabbá, szórakoztatóbbá is vált. Nyugodtan azt is mondhatjuk, hogy egyre merészebbé.

És amiért most itt minderről írunk: megjelent a limerick hazánkban is. Igaz, már a világháború előtti időkből is találtam hazánkban született, idegen nyelvű limericket, s az elmúlt években is fordítgattak néha-néha, de az elmúlt hónapokban a magyar limerick határozottan kivirágzott.

Egyrészt Faludy György adott ki tavaly egy vékony átdolgozáskötetet, melyből a legjobbakat Fábry Sándornak is fölolvasta a tévében. Másrészt az Európa Könyvkiadó készít egy kötetet, melybe napjaink neves költői írogattak munkákat. S szerencsére válogatásokban már most, a könyv elkészülte előtt is tallózhatunk anyagukból különféle folyóiratokban. A legszebb koszorút talán a kitűnő Holmi októberi számában találhatjuk, negyvennégy limerickből. De még a szilveszteri napisajtóban is leltem limerickeket Slecht Csaba vagy Simicska István nevére.

Lássunk kedvcsinálóként mindkét korpuszból három jól sikerült remeket mutatóba!

Faludy György vaskos és gazdagon illusztrált kötetéből (Limerickek) még az egyik legenyhébb eme átdolgozás:

 

"A szép hattyú láttára a tóparton

Öcsit vad szenvedély ragadta farkon:

»Dugom, fogd,« szól a csősznek,

de az: »lánykámat lődd meg,

a szép hattyút a rektor úrnak tartom.«"

 

A Holmi előzetes válogatása jóval szendébb, bár pont az elsőként idézett kifejezetten a vaskosságig is elmegy.

 

Volt egyszer egy gaz nőgyógyász. Gaztette,

hogy az ujja helyébe a f-t tette.

"Betudható-e az asztmámnak,

hogy úgy érzem, mintha b-nának?" –

kérdezte a nő a gaz orvostól, aki épp azt tette.

 

Orbán Ottó: A gaz nőgyógyász

 

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,

fenéken harapták a zombik.

Faggatták: "Nagyon fáj?"

Azt mondta: "Ugyanmár.

Eleve is volt már azon lik."

 

Varró Dániel

 

Mint láthattuk, néha bizony nem is minden formai követelménynek felelnek meg e remekek. De hát az irodalomban általában is jellemző, hogy időről időre lerázzák a formai bilincseket, néha pont ezzel alkotva nagyot. S angol klasszikusoktól – mármint limerickek síkján klasszikusoktól – is vehetünk példát arra, hogy mellőzik a szokványos jegyeket.

 

"There was a young fellow named Skinner

Who took a young lady to dinner;

At half past nine

They sat down to dine,

And by quarter to ten it was in her.

Whatdinner?

No, Skinner!"

 

(Németből nyelvvizsgázóknak: kb. "Erik elhív egy hölgyet, s leülnek vacsorázni. "Rá tíz perc. A hölgy nyelni kezd. / Mit – a szendvicsét? / Nem, Erikét.")

 

Csiszár Gábor

 

(Forrás: http://nyuz.elte.hu/archiv24/2401/nyelvis)


 

Milyen ...rick?

 

A limerick eredetileg az angol (népi) humor speciális megjelenési formája: aabba rímképletű, rövid, humoros – gyakran abszurd – versike, amely-nek speciális ritmusa és jellegzetes tartalmú – a limerick szereplőjét meg-nevező – kezdősora van. A klasszikus ritmus – amely alól persze több kivétel lehet – következő:

ti ti tá ti ti tá ti ti
ti ti tá ti ti tá ti ti
ti ti tá ti ti
ti ti tá ti ti
ti ti tá ti ti tá ti ti

A ti ti tá versláb neve anapesztus. Magyarul egyre inkább elfogadott a „limerik” írásmód és Kosztolányi nyomán a „badar” szó is használatos.

A limerick részletesebb elméleti elemzése helyett, íme álljon itt egy klasszikus limerick:

 

A rare old bird is the pelican;
His bill holds more than his belican.
He can take in his beak
Enough food for a week;
I'm darned if I know how the helican!
(Dixon Merrit)

 

Gyönyörű madár a pelikán
Többet bír csőre, mint begye tán
Az élelem csőrébe’
Elég több, mint egy hétre!
Hogy bírja? Ezt mondd meg pajtikám!

 

(Forrás: http://www.kokel.mke.org.hu/2005_05/pdf/421-429.pdf)

 

 


 

Esterházy Péter

A szavak csodálatos életéből

Várady Szabolcstól tudhatjuk, hogy a limeriknek három fajtája létezik: 1. a nők jelenlétében is elmondható limerik, 2. az olyan limerik, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és 3. a limerik.

A limerik ars poétikáját illetően két álláspont létezik. Az egyik szerint akkor jó a limerik, ha jól megrímelik. A másik a befogadói oldalról támaszt feltételeket. Akkor jó a limerik, ha olvassák, s kive... - na ezt majd otthon kitalálják, annyit segítek, hogy rímkényszer.