IMAFÉLÉK LŐRINCZY HUBÁÉRT
(2007. 10.
20-21.)
Nekrológima
Ambrus, Gozsdu, Reviczky, Török, Babits…
Szépségvágyukban hinni, Uram, segíts!
Századvég, szecesszió,
Léda csókja hamvad, ó
Egek! Kong a nincs! Lőrinczy Huba sincs…
Ambrus, Gozsdu, Reviczky, Török, Babits…
Rezignált faszokban bízni, ’sten, segíts!
Lőrinczy’s szecesszió,
Ady! Csak gyakni jó?!
Ó
a pics…!! Huba! Halállal
ne keseríts…
Hallottam Hubától, mit zeng a Kárpát:
Ároktő-Suhatag-Kenderpál jármát.
Ambrus, Gozsdu szart
se ér!
Fusson el a rossz
szekér!
Sosem mondta el, ki volt Lőwy Árpád?!
E hant alatt nyugszik Lőrinczy Huba,
életének műve nem eben guba.
Irodalmi miegymás,
szecesszió, Haladás
volt a mindene. Több, mint subi-duba.
Hiányos irodalomtörténet II.
Tanultam tőle ki volt Szabó Lőrinc,
Lőrinczy Hubának rá rossz szava ninc’.
József Attiláról szót
még csak tréfából se
szót’.
Kérdeném még… Hát nem meghalt a kófic!
Hiányos irodalomtörténet II./jaj!
Volt idézet bőven Szabó Lőrinc-i,
Ízlelte-rágta Huba, a Lőrinczy.
A József Attilára
baszott. Legyintett
rája
– fűzfapoétára – ki inci-finci.
Szalmasárga haj, fínom cigarett’;
fess volt Huba úr – sármja hova lett?
Iszamós föld beissza
testét, s rágja
giliszta…
Elenyész a Lőrinczy-toalett.
Úgy nyílt ki kezében vaskos regénye,
bámulták a lányok: ez ám legény, e'!
Ahol akarta, pont ott,
még egy lapot sem rontott
anno. Ragyogott nőcskék szemefénye.
Limerik-írók szent kötelessége:
írattassék meg A Huba regénye.
Sivárián mára már
nincsen nála jobb tanár,
satöbbi… Nem tudom ennyi elég-e?
Lőrinczy-füstkarikák a
múzsák lakhelyén
Naponta elszítt ötven szál Helikont,
tüdeje tombolt, vágyva a nikotint,
Zsebhamutartót tele-
kormolt; mire ment vele?
Látja-e tőle Parnasszoszt, s Helikont?
Agyfogyatkozás
Lőrinczy Kiss Gyula s Cs. Nagy után
masírozik hetykén, nem ám sután.
Irodalomelmélet,
művelődéstörténet
vélük. Mi meg csak bámulunk bután.
A teremtésben nagy
hiba:
Meghalt a Lőrinczy Huba,
Cerberosz nem ugat,
Vele halt a Nyugat,
Ambrus, Szabó, s Török Gyula.
Beszéltünk róla „leg”-ekben,
Lakik most a csillagokban.
A neve: Lőrinczy –
Nem hajlott gerince.
„Minden egész eltörött” van.
Kukorékolja Freud-kakas:
„Meghótt Lőrinczy, a nyakas.
Nem húz már papucsot:
Felejti Babitsot.
Fenn az ernyő, még sincsen kas.”
Sírfelirat
(A halott Huba hebegi)
„Nem kell már kupa és fatál,
Síromon kiscsikó kapál,
Végetért mára itt:
Leteszem Márait.
Gozsduba kötött a halál.”
Sírfelirat II.
Nem volt se pesti, se móri,
Szombathelyen élt a csóri.
Gyász hír: eben guba.
Meghalt jó L. Huba.
Ennyi volt: memento mori.
Sírfelirat III.
Gyász. Halál: omnia vincit.
Elvesztettük jó Lőrinczyt.
Egyszerre égbe ment.
Szokja a végtelent.
Keresheted őt, már nincs itt.
A világ vad tohuvabohu
S még kérded: „Te, hova Huba?
Val’szeg az égbe ment,
Nincs több
enjambement,
Akarta: Isten. Gott. Boha.
„Lecsuklik minden pilla most”,
Találsz Szombathelyt villamost?
S hol van a tanár úr?
Felhőkön kirándul,
S nem látja többé a Szamost*?
*T. képpen: Perintet vagy Gyöngyöst, de így sehogy se jön ki a
rím…
Nem volt vén, sem kicsi buba,
Élt egy úr: Lőrinczy Huba.
Imádta a Haladást,
De a halál vermet
ás’t.
Ugyan, mit néki már Hekuba!
Volt egy úr: Huba, Lőrinczy
Nem volt óriás, se finci.
Éltében nem henyélt –
Untig tücsökzenélt:
A halál neki már bliktri.
A halál ím Hubába dűtt,
Nem imád tücsökhegedűt,
Lakhelye
egy kubus,
Szájában obulus,
Léte már végleg lemerült.
Az élet Hubára ráunt:
Gyász, könnyek, circumdederunt.
Már örökös rendben
Fekszik
cinteremben.
Nem iszik konyakot és rumt.
Nézd a halált, a rút bestét,
Kukacoknak dobta testét
Lőrinczynknek
gazul.
Az
égbolt már lazul
S várjuk csillagok estét.
Nemléted Huba de Lőrinczy
elképed, húha egy nő sincs itt?!
Ej, kérjek egy konyakot
s meséljem el hogy vagyok?
Emléked - úgy van! - megőrizni.
"Errare humanum
est"
(L. H. a proletárköltőelhárító
már sejti, egyben-másban néha tévedett)
Vajon az ember úgy meghalhat, hogy
nem tudja, J. A. volt a legnagyobb?
Szerinted igen?
De istenie
tudtad értékelni a cognacot!
Forte firtatissimus
"Aki hibás ebbe, az menjen pokolra, nemde!" (K. I.)
Szarházi kaszás, ez nem talált.
Talán kibasz veled az apád,
vagy ez már a varangykor
volna vadul? Na akkor
az isten bassza meg a halált!
Rémy Martin remix
Jó, sírok hiányod miatt.
Törv. véd. adat, nehogy kiadd
a magánhercehurcámat,
Istennek adom orcámat.
Kínáld cognac-kal fiad!
Az utólag lecsapódó WC-fedél
(tereli el rólad most is a szót)
Sok a cigi, Huba de Lőrinczy.
Áldozathozatal, de ő nincs itt,
viszont vannak a nyugatosok,
megafüstiglen ágyba fosok.
Tanár úr! Huba meges megesett veled?!?
Túlérett = rohadt
"Lót látleletért lótna, de hopp egy wagon." (K. I.)
Gyün az infosztrádaesztrád, oszt hasznot hajt,
hogyha mindenki szecessziós csajt tosz majd.
Századvég, századelő,
mikor veszed majd elő
húgyos gatyádból halálontó faszodat?
Hálánk
kitartóbb a halálnál
Lőrinczy úr valamit ránk testált,
nem rétestál volt az, hanem gestalt.
Ha mindennek alakja van,
az édent is belakja majd.
Most metahálánk űzi, mert meghalt.
Álhalálhallelujah
Hahogy múlttá folyunk maholnap
emléktéridőzve s a holdra csaholnak
kiverten is hű ebeink,
nyaldosd isten a sebeink.
Pusztuljál halál, éljenek a halottak!
In memoriam Lőrinczy Huba
Olyan volt, mint bölcsességgel telt kehely.
Szellemétől gazdagodott itt e hely.
Intett az Úr: Hívlak már!
Kell a mennyben a tanár.
S földbe olvadt, mint a könnyű hópehely.
Sajnos ez valóság nem álom
Ő sem fogott ki a halálon.
Bassza meg sehol nem találom
az indexem, mibe ötöst írt. Azannyát!
A vizsgán ő választotta nekem Kafkát.
Elment a kedvenc tanárom.