LIK-tárium
Limerik Írók Klubja

Carls Carlsson

Csapszéky Csöpi

Johannes Fetterus Magnus

Carls Carlson

Vagyok olyan legény, hogy a Helén
farát mint a tehén nyomja elém.
Én vagyok az imposztor,
míg az ura kinn posztol.
Végre mindenki ott ven a hel'én.

Kibe?
(motiváció dilemmatíve)

Borbála, Barbara, két jóbarát.
Mindkettő velem érji jól magát.
Ó tompora mily jó,
hogy oson a kígyó
likből ki, meg lukba be. Jóccakát!

Ki kísér ma ágyba, Edömér,
ki izél a drága időmér'?
Lőj a kis Irmába,
ő aki sír máma:
„nem idomár nékem Ady már”!

Volt egyszer egy édes bajadér.
Szeretője öreg, haja dér.
De nem is ez volt a baj,
hanem odaszólt tavaly:

André, olyan tré ez az entrée.

Hagyománytisztelet

Meg kell hagyni, hogy a Fanni
nem csak szopott, tudott nyalni.
„Kármán Jóska, Kármán Tódor,
ondód olyan, mint az óbor.
Egy életre el lehet vanni.”

Sörsors

Répás kedvű lett az Agáta,
cudar duzzadt rudam ha látta.
Röhögött, sört ivott,
böfögött és fingott
s keccsel mondta: „csak a maláta”.

Hogyha üt az óra, Izadóra
egybül bülbül: "vegyük izzadóra!"
Tömöm én cefetül,
röhög és felderül:
„Ó drágám, ha nem megy, bízzad lóra!”

Az idő velünk hogy elszalad.
A hír vélemény, a szent szabad.
Te vagy a különb állat,
magamtól különválok.
Itt ülök s állok. Fotel. Kanap.

Vissza az elejére

* * *

Csapszéky Csöpi

Egyesek s mások

Egyesek szerint badar a limerick.

Mások mosolyogják kacska rimeit.

Zsörtölődjék ipa,

magyarnak meggypipa

kell, de a csontszárt is szeretik.

Egyesek szerint lőre a limerick.

Mások szomjazzák borízű rimeit.

Vedelj, vén hárpia!

Magyarnak már pia

kell, de ha nincs, hát majd szerezik.

Egyesek szerint malac a limerick.

Mások csámcsorgatják disznó rimeit.

Szőrös, nyírt vagy sima,

magyarnak csak pina

kell, de ha nincs, hát majd kiverik.

Psyché, a szende beste

Az ifjú Psyché Bányácskán egy estén

Lovagolni vágy Wesselényi testén.

Mika rúdján rokolya alatt

Ficzánkolt, bár hatalmas falat.

Arasznyi rés hasadt a szende bestén.

Psyché II.

Ersébet Comtesse, hogy kielégüle,

Mika latyakos kéjrúdján csücsüle.

S hogy ne folyjék vissz’ a komiszra

Bűnfolt, hisz nadrágja beissza,

Keszkenőt résbe, ne látsszon ki csücske!

Lázár Ervin halálára

I.

Rácpácegresi, Hétfejtündér Atyja!

Négyszögkerek erdő apraja-nagyja,

Berzsián, Dideki halkan sír.

Östör király nekrológot ír,

s te nagyapával szállsz a csillagokba’…

II.

Nem fájt nekem így még költő halála.

Mesehőseidnek leesett álla

szintén. Zokognak, mint én

balga, ki velük hívén

eddig: rendíthetetlen atyjuk válla.

Hiába jött el az újév…

Hiába jött el az újév, megbaszhadd’,

ha költői tálentumod lelankad.

Még ha csak a versírás

nem megy, de ha a sírás-

rívás oka, hogy nem áll már föl farkad!

Ihless, Pécs!

– versmegáll(ít)ó limerickek –

(Pécsett a buszmegállókba reklámok helyett verseket helyeztek, s ez igencsak megihlette Csapszékyt.)

Kitört Pécsett a versmegálló-láz,

minden buszutas strófákat bifláz.

Rá se ránt, ha késik az a busz,

kell idő, és kell a sillabusz.

Tanulni, tanulni! Van vers vagy száz…

Egy megálló-vers lelkembe égett.

Torkom is kiszáradt még evégett.

Ivókútra tapadtam.

Hát nem szomjas maradtam?!

Még a csapból is vers folyik Pécsett.

Jaj neked, ha Pécsett busszal utazol!

Ott a megállókban mindenki magol.

Művelődik a tüke,

verstől füstöl üstöke

nappal-éjjel. Álmában is szótagol.

Rám szólt tegnap egy bűbájos bácsi:

Gyere csak ide kisfiam, ácsi!

Olvass el egy szép verset

a megállóban! Merszed

ha van, cukrot kapsz, mint sok jó pécsi…

Ha búbánat gyötör, hangulatod nyers,

kedvedre gyógyírt még flaskából sem nyelsz,

lelked oly vigasztalan,

ólálkodol hasztalan:

menj buszmegállóba, fölvidít egy vers!

Kelt Pécsett, a versmegálló-láz hajnalán,

2007. június 7-én három óra húszkor

Vissza az elejére

* * *

Johannes Fetterus Magnus

Ellalexikon

Buta kis parasztlány az Ella,
Furcsán áll kezében a vella.
De ha rudad fogja,
Titkok nagy tudója:
Kész lexikon lesz ez az Ella.

Demoszthenész

„Édes, fiam, Demoszthenész,
Pofázol vagy inkább kefélsz?”
„Azt választom:
A lyányt toszom,
Péniszem ne lepje penész.”

Don Quijote

„Édes fiam, Don Quijote,
Mikor keféltél egy jót, te?”
„Dicsérem az eget,
Meghágtam egy hegyet,
Vagy tán egy malom volt-e?”

Magellán

Felkiáltott Magellán:
„Mindjárt megy a mag el ám!”
A kislyány, a celebeszi,
Apatejét mind beveszi,
Míg szól a vidám gamelán.

Gott ist tot

Zsörtölődik szegény Nietzsche,
Meghalt Isten, ki segítse:
„Se elölről,
Se hátulról –
Nem megy nekem úgy se, így se.”

József Attila-variáció

Magamban fürösztöm orcámat,
Hű Flórám fogja a cerkámat,
Nem találok rímet,
Lóbálom herémet.
S lassan megzabál a bánat.

Költők szexuális életéről

Lápos mentén fekszik Koltó,

Itt feküdt a híres költő

Júliával

Egy ágyba’,

S puncijába magot tölt ő.

A modern költő, Ady Endre

Brüll Adéllal gyakott egyre:

„Ma az avaron

Akarom,

Vegyük, Bandi, napirendre.”

Juhász Gyula hajdanába’,

Kívánkozott az Annába.

Álmodozott:

„Lába között

Nyakkendőm is jól állna.”

Kövér Margó meggyötörte,

Heréjét kerékbe törte:

„Fasz pinával víjon!” –

Mondta jó Francois Villon.

„Nem ért véget még e csörte!”

A jó Karinthy Frigyes

Volt kétszer is „frigy”-es:

Bogáját imádta,

Ám Arankát kívánta

Égbe és pokolba vegyest.

Festői szex

A fiatal Csontváry Kosztka,

A patikus csajokat toszta.

Vénségében

Fél kezével

Volt már csak motoszka.

Paul Gauguin a délvidékre utazott,

Csoki luvnyákat számolatlan rakott.

Tetszett, hogy ott Tahitiba’

Ennyi nőbe teheti be,

És bozontos ecsete tövig kopott.

Nagyorrú Cirano

Ismeritek Ciranót,

Ki „megillette” Szerénát?

Orra mint a lőcs,

Vagy mint akós kulacs.

Csak ő gúnyolhatja. Szerinte.

Hommage a’ Weöres Sándor

„Különös nép a hettita”,

Hol a papság elhitette:

Túlzott nemi élet

Isten ellen vétek;

Szégyellte a nép, ha tette.

Abigél

Szép segge van Abigélnek,

A cimpái felizélnek.

Szem-szájnak ingere,

Szerszámnak int: „Gyere!”

Úgy betennék a bigének!…

Egyiptomi kiállítás

Többet ér Gizi fara, ó!

Mint száz gizehi fáraó!

– véltem nászunk előtt.

Rég volt e délelőtt...

Azóta? Mint egy fúria!

Impotencia

Eldalolta D’Anunzio:
„Szép az élet, a punci jó!”
Sajna engem zavar
– Erről szól e badar –
Erektilis diszfunkció.

Aki nem látott még bidét

Elmélázott a bidéken
Egy szép kisasszony vidéken.
Ráült srévizavé:
„De furcsa egy izé!”
Na ezt írja meg Weedekind!

Biedermeier jelenet

Kérdezgette ma Jolika,

micsoda a majolika?

A választ nem tudtam,

de kétszer megdugtam:

„Kisasszony, ma jó a lika!”

Északi történet

Egy svéd úrhölgy Jönköpingben

Sezlonyomhoz jön csöpp ingben:
„Uram, nem zavarok,

Tisztulni akarok.

Valami úgy viszket itt benn…”

Klarissza

Csuda lyány a nagyszájú Klarissza,
Apatejem egy slukkra megissza.
Bedönti konty alá,
Egy-kettőt cuppant rá.
Nem kell ahhoz semmilyen premissza...

Lik-tárium

Ha egy versnek ríme: „lik,

Val’szeg az egy limerik.

Prüszkölnek rá prűdök,

Agyukra száll működ.

De fintoruk csak mímelik.

Röptiben

Rómában egy úr, egy toszkán –

Lába között mi volt? Kosz tán? –

Nem volt nővel soha,

Így élt az ostoba.

Én a legyet is megtosznám!

Mexikói történet

Egy hölgy – otthona Yucatán,

Viszkethetett a lyuka tán –

Így szólt hozzám kéjjel:

„Tegyem lábam széjjel?”

„Nem kérdés ez, te buta lyány!”

Blake-variációk

Rájött arra William Blake:

       A női testben van egy lék.

S azt is kifundálta,

Hogy a tigris sárga.

(Ez életrajzi adalék.)

William Blake abszolválta:

A női test puha párna.

S konstatálta azt is,

Hogy sárga a tigris.

Ráadásul lepingálta.

Zsuzsanna a fürdőben

Zsuzsannának üde likát

Nem rejtette el teli kád.

Két öreg megleste

Kéjvággyal egy este:

„Ez ám a finom delikát!”

* * *

Vissza az elejére

Vissza nyitóoldalra